hu | en | de



Szigeterdő

A Szigeterdő a környéken nagyobbrészt kiirtott síkvidéki tölgyes-juharos-kőrises növénytársulás természetközeli állapotú maradványfoltja. Az idős (70-150 éves) kocsányos tölgyekből, mezei juharokból és magas kőrisekből álló erdőrész számos növény- és állatfaj számára biztosít élőhelyet. Madárfaunája igen gazdag. Az idős fák természetes üregeiben és a kihelyezett költőládákban több ritka, védett madárfaj is költ, mint például az erdei fülesbagoly, a macskabagoly és a füles kuvik.

Ritka, védett emlősök is előfordulnak, mint például a mókus és a keleti sün.

A természetközeli erdőrész mellett a későbbiekben egy angolkertet alakítottak ki. A parkban díszcserjék (magyal, hóbogyó , hibiszkusz, fagyal), örökzöld és lombhullató díszfák (pl. tiszafa, japánakác, páfrányfenyő – Ginkgo biloba, liliomfa, tulipánfa) egyaránt előfordulnak.

A park DNy-i szélén állnak egyXIII. században épült középkori vár és lakótorony maradványai. A fa- és téglaépítményeket árok és földsánc övezte. Az erődítmény a XVI. században pusztult el egy tűzvész során. Az 1990-es években és 2000-ben végzett ásatások során egy 10 x 10 m alapterületű, 2,5 m falvastagságú, tégla anyagú lakótorony alapjait tárták fel. A torony építéséhez szükséges téglát helyben égették ki. A földbe mélyített téglaégető maradványait szintén megtalálták. A déli oldalán egy faszerkezetű épület helyezkedett el, ezt azonban szinte nyom nélkül elpusztították az 1950-es évek végén egy ide épített épület építése során. A kiemelkedésen valószínűleg már a vár építését megelőzően, a X-XI. században megtelepedett az ember, amire a feltárások során talált földbe mélyített ház és hulladékgödrök utalnak.

A parkban kapott helyett Horvay János 1848-as első független magyar kormányt ábrázoló szoborcsoportja, amely 1951-ig a Parlament előtti téren állt. A politikai okokból eltávolított szobrokat 1972-73-ban állították fel Dombóváron. A szoborcsoport és a vár országosan védett műemlék. A szoborcsoport újonnan elkészített másolatát 2015-ben avatták újra a budapesti Kossuth téren.




Gólyavár

A Kapos-völgy egyik teraszszigetén valószínűleg a tatárjárás után épült a vár. Első ismert írásos emléke az Árpádház kihalását követő időkből származik, ekkor a Vencel-párti Henrik bán szerezte meg. Károly Róbert hatalmának megszilárdítása után az egykori királyi javakat visszavette és a vár 1326-ban csere útján a Csák nemzetség birtokába került. Az új birtokos család a helynév alapján Dombainak nevezte magát. Dombay János halála után felesége, Werbőczy Örzse révén a vár Werbőczy Imre birtokába került. A várban tartózkodott 1537-ben Tinódi Lantos Sebestyén, itt írta meg „Jázon és Medea” című széphistóriáját. A török az 1543-44. évi hadjáratban elfoglalta a várat. Itt rendezték be a budai pasalik koppányi szandzsákjának egyik központját, a török állandó katonaságot tartott benne. A vár környékét 1683-ban a Bécs alól menekülő Ali Musztafa csapatai felperzselték. A várat a XIV-XVII. században patkó alakban település övezte, amelyről egyes kutatók azt feltételezik, hogy Dombóvár település őse, a középkori Dombó, ahol templom is állt. Részletes régészeti kutatása 2015 tavaszán az önkormányzat megbízásából megkezdődött. 10 Az egyik falrészlet tetején korábban rendszeresen fészkelt és költött egy fehér gólya pár.


Kis-Konda-patak völgye

A tőzegbányászat által létrehozott mélyedésekben, a Kis-Konda-patak felduzzasztásával létrehozott Tüskei-horgásztó és Kiskondai-halastavak környékén változatos, mozaikos jellegű, természetközeli állapotú vizes élőhelyek, vízparti ligetek helyezkednek el. 

Természetvédelmi szempontból kiemelten értékes élőhelyek a Perekaci-árok befolyójánál kialakult tőzegláp és láprét, valamint a völgy külterületi szakaszának nyugati oldalán, egy kisebb oldalvölgyben fakadó vizekhez kapcsolódóan létrejött zsombéksásos. A változatos terület számos ritka, védett faj számára biztosít élőhelyet és táplálkozóterületet. A vizes élőhelyi jellegből adódóan különösen kétéltű- és hüllőfaunája értékes. Az emlősök közül kiemelkedő a fokozottan védett vidra előfordulása. A völgyben 1980 óta folyik madárgyűrűzés és vonuláskutatás, így a madárfaunára vonatkozóan részletes adatok állnak rendelkezésre.


A patakvölgy különleges természeti képződményei és egyben kultúrtörténeti emlékei a források, kutak. A patakvölgy keleti oldalán az Öreg fűz-forrás és a Kétágú-forrás, a nyugati oldalon a DÖPTE-forrás és az Öreg tölgy-forrás ismert. Ezek közül a Kétágú- forrás és az Öreg tölgy-forrás természetes fakadású, a másik kettő vízfakadás esetében kút mélyítésével tették elérhetővé a felszín alatti vizeket. Egykor fontos szerepet töltöttek be a völgy mentén elhelyezkedő mezőgazdasági területeken dolgozók ivóvízzel való ellátásában.


Bontovai-tó

A tőzegbányászat által létrehozott mélyedésben, a Perekaci-árok vízfolyásának felduzzasztásával létrehozott halastó és környékének fás élőhelyei a környező „agrársivatagban” üde színfoltot jelentenek és egyben fajgazdag élővilág számára biztosítanak élőhelyet és táplálkozóterületet. A terület nagy kiterjedésű nádasaiban, gyékényeseiben, valamint a sűrű parti cserjésekben zavarásra érzékeny fajok is megtalálják életfeltételeiket.

A vizes élőhelyi jellegből adódóan különösen kétéltű-, hüllő- és madárfaunája értékes. 



Nyerges-erdő és -horgásztó

A Nyerges-erdő a környező mezőgazdasági területek között szigetszerűen megjelenő viszonylag nagy kiterjedésű, idős, természetközeli állapotú dombvidéki gyertyánoskocsányos tölgyes. Az erdő kiváló fészkelőterületet biztosít számos ritka, védett madárfaj számára. Különösen énekesmadár és denevérfaunája jelentős. Az erdő aljnövényzetében ritka, védett növényfajok is élnek.

Az erdő tófelőli szélén álló „svájci lak” értékes építészeti és látványelem. Tömegarányai, díszítőelemei a Monarchia századfordulós fürdőépületeinek hangulatát idézi. A villa közelében áll a kis Schréter ház. A Csery-Schréter házaspár által építtetett épületeket 1977-ig lakták. Feltételezhetően részben a mai erdő alatt vannak a középkori Nyerges-puszta település maradványai, amelynek területét régészeti lelőhelyként tartják nyilván.


A Nyerges-forrás vizéből 1981-ben felduzzasztott, három tóból álló tó-együttes – különösen a két kisebb, hordalékszűrő szerepet betöltő, vízi növényzettel sűrűn benőtt, zavartalanabb vízfelület – értékes vizes élőhely, ritka, védett állatfajok előfordulásával.

A Nyerges különleges természeti képződményei és egyben kultúrtörténeti emlékei a források. A legjelentősebb a Nyergesi-forráscsoport, amely vízhozama alapján „ex lege” védettnek minősül. A terület ÉNy-i részén, a Nyerges és a Szőlőhegy közötti mellékvölgyben, az árapasztó feletti részen, egymástól alig 30-50 méterre két állandó és egy időszakos jellegű forrás fakad. Az egyik forrás téglával kirakott foglalása jelzi, hogy korábban ivóvíznyerésre is használták.



Dombóvári"tűzlepkés-rétek"

A Kapos-völgy alacsony fekvésű, magas talajvízállású területeinek – Dosztányi-berek és Szőlőhegyi-rét – kiszáradó láprétjei számos ritka, védett faj élőhelyei és táplálkozóterületei. Kiemelkedő jelentőségű az igen ritka havasi tűzlepke  előfordulása. A faj territoriális viselkedésű, szűkebb élőhelyét ritkán hagyja el, így megőrzésének hatékony eszköze a területi védelem. A berek a jelentős dombóvári fehér gólya állomány, tavaszi vízborított állapotában a vonuló vízimadarak fontos pihenőhelye, táplálkozóterülete.


Tüskei tölgyes maradványerdő

A síkvidéki cseres tölgyesek természetközeli állapotú maradványfoltja. A faállomány 50-100 éves, cserjeszintje sűrű. Az erdő kiváló madárélőhely. 


Az önkormányzattal kötött megállapodás alapján közmunkások közreműködésével a Dombóvári Roma Nemzetiségi Önkormányzat vesz részt a természetvédelmi kezelési munkálatok elvégzésében.

Gazdasági hasznosítású erdő. Az erdőrészben egy méhész telepedett meg.

Az erdőt sűrű feltáróút-hálózat tagolja.

A gazdasági hasznosítás miatt közvetlenül veszélyeztetett. A természetközeli jelleget aktuálisan és potenciálisan is veszélyezteti az illegális hulladéklerakás. Távlatokban a belterület terjeszkedése veszélyezteti


Gunarasi parkerdő

A vegyes fajösszetételű (tölgy, gyertyán, hárs, nyír, platán, juhar, lucfenyő, erdei fenyő, feketefenyő, vörösfenyő, akác), 40-50 éves erdő a szovjet-magyar barátság emlékére ültetett egykori Komszomol-park helyén nőtt. A parkerdő rekreációs szerepe – Gunaras közeli elhelyezkedésének és a 2000-es évek elején benne kialakított nordic walking útvonalnak köszönhetően – kiemelkedő. Az erdőben a fehér madársisak (Cephalanthera damasonium) kb. 600 egyedet számláló állománya él.


Béka-tói mocsár és égeres

A mozaikos megjelenésű vizes élőhely a jelentős dombóvári fehér gólya  állomány fontos táplálkozóterülete, madárvonuláskor – a szomszédos halastavakkal együtt – kiváló pihenő- és táplálkozóterület. A terület D-i része nyilvántartott régészeti lelőhely, ahol egy XVI-XVII. századi, Crna Gora környékéről származó iflák közösség temetőjét tárták fel. A területről bronzkori és római kori telepobjektumok is előkerültek. Az északi részén elhelyezkedő égeresben néhány éve egy kócsagtelep alakult ki.


Banya-völgyi tölgyes

A Nagy-Konda-patakot keskeny sávban kísérő természetszerű erdő. Az idős, nagyméretű (törzskerület: 310-370 cm) kocsányos tölgyek közé több idős mezei juhar is vegyül. Az egyik nagyméretű (törzskerület: 310 cm) kocsányos tölgyön 2014-ben és 2015-ben rétisas fészkelt és költött. 


Mágocsi úti tölgyes

A kicsiny természetszerű élőhelyen idős, nagyméretű kocsányos tölgyek fordulnak elő. A tölgyek törzskerülete: 240, 250, 270, 280 320, 360 és 430 cm.


Bontovai erdő

A Perekaci-árok vízfolyása mentén elhelyezkedő, vegyes fajösszetételű (kocsánytalan tölgy, magas kőris, fekete dió stb.), egykor feltehetően mezővédő erdősávként ültetett erdő. Az erdőben rétisas (Haliaeetus albicilla) és holló (Corvus corax) fészkel. 


Mászlonyi kastélypark

A Dőry család egykori kastélyát körbevevő park maradványa. A ma zárt erdő benyomását keltő területen még megtalálhatók az egykori park idős faegyedei (pl. a kastély mellett álló lucfenyő, vadgesztenyék, feketediók), helyenként a kert kompozíciós elemei (pl. a kastélyhoz vezető juhar fasor) is felismerhetők.


Gunarasi partifecske költőtelep

Az anyagkitermelés után hátrahagyott, később mesterségesen kialakított löszfalban partifecske (Riparia riparia) költőtelep van. Ez a ritka faj Magyarországon védett, eszmei értéke: 50 000 Ft. A költőtelepnek helyet adó falrészt jelenleg nem termelik. A partifecske fészkelésére alkalmas falat a hulladéklerakó tulajdonosa, üzemeltetője alakította ki a Magyar Madártani Egyesület Dombóvári Helyi Csoportja kezdeményezésére.